*: Opcionális (nagy magasság esetén)

A fékeket egy száraz, tiszta, meglehetősen sima és vízszintes úton kell tesztelni. A fékek teljesítőképességét nem lehet megfelelően megvizsgálni, ha az út nedves, piszkos, vagy laza szennyeződésekkel van bevonva, amelyen nem képes valamennyi kerék egyszerre és egyformán fékezni. A vizsgálatot az is negatívan befolyásolja, ha az út olyan domború, hogy megdobálja a terhelést és a kerekek néha ugrálni kezdenek.

A féket különböző járműsebességek mellett, mind enyhén, mind erősen benyomott fékpedállal tesztelni kell, azonban kerülje el az olyan erős fékezést, amelynél a fékek leblokkolnak és a kerekek megcsúsznak az úton. A leblokkolt fékek és az úton csúszó kerekek nem megfelelően mutatják a fék hatását, mivel az erősen befékezett, de még forgó kerekek egy rövidebb távolságon fékezik le a járművet, mind a leblokkolt fékek. Az erősen befékezett, de még forgó gumiabroncs és az út között nagyobb a súrlódás, mint a csúszó gumiabroncs és az út között.

A magas lassítási képesség miatt erősebb lassítás (negatív gyorsulás) esetén a fékpedált keményebbnek tűnhet.

A fékhatásra három alapvető külső hatás van befolyással:

A fékfolyadék szivárgások ellenőrzésére nyomja le állandó nyomással a fékpedál, miközben a motor alapjáratban jár és a váltókar N (semleges) helyzetben van. Ha a fékpedál az állandó nyomás hatására fokozatosan egyre beljebb csúszik, akkor lehet, hogy szivárgás van a hidraulikus rendszerben. Hajtsanak végre egy szemrevételezéses ellenőrzést, hogy meggyőződjenek róla, hogy van-e valóban szivárgás.

Ellenőrizzék a főhenger folydékszintjét. Míg a tartályszint enyhe csökkenése a szokványos fékbetétkopás eredménye, egy abnormálisan alacsony szint a rendszerben valahol fennálló szivárgásra utal. A hidraulikus rendszerben belső és külső szivárgások is felléphetnek. A főhenger ellenőrzését illetően lásd az alábbi eljárást. Előfordulhat az is, hogy a teszt eredménye kielégítő, pedig a rendszerben mégis fennáll valahol egy enyhe szivárgás. Normális folyadékszint esetén ellenőrizzék a vákuumos rásegítő kapcsolórúdjának hosszát. Ha a kapcsolórúd hossza nem megfelelő, állítsák be vagy cseréljék ki a rudat.

Az alábbi eljárás alkalmazásával ellenőrizzék a főhengert:

Ha helytelen fékfolyadék, vagy ásványolaj vagy víz van a folyadékban, ez a fékfolyadék felforrásához vagy a gumi alkatrészek megrongálódásához vezethet. Ha a primér dugattyú csészék a főhengerben meg vannak dagadva, a gumi alkatrészek megrongálódtak. Erre a megrongálódásra utal az is, ha a kerékhenger dugattyú tömítései a dobfék keréken megdagadtak.

Ha nyilvánvaló, hogy a gumi alkatrészek megrongálódtak, szereljék szét valamennyi hidraulikus alkatrészt és mossák ki alkoholban az alkatrészeket. Az összeszerelés előtt szárítsák meg az alkatrészeket sűrített levegővel, nehogy alkohol juthasson a rendszerbe. Cseréljék ki a rendszer valamennyi gumi alkatrészét, beleértve a tömlőket is. A fékmechanizmuson végzett munkák során ellenőrizzék azt is, nincs-e folyadék a betéteken. Ha túl sok folyadék található, cseréljék ki a betéteket.

Ha a főhenger dugattyú tömítései kielégítő állapotban vannak, ellenőrizzék, nincsenek-e szivárgások, vagy túl erős felmelegedési állapotok. Ha semmi ilyen állapot nem észlelhető, eresszék le a folyadékot, öblítsék ki a főhengert fékfolyadékkal, töltsék fel ismét a főhengert, és légtelenítsék a rendszert. Lásd ezen fejezetben a "Fékek kézi légtelenítése" vagy "A fékek nyomás alatti légtelenítése" c. szakaszt.

A hidraulikus féktömlőket legalább évente kétszer kell ellenőrizni. A féktömlő egységet meg kell vizsgálni, nem rongálódott-e meg az utak állapota miatt, nincsenek-e rajta repedések, nem kopott-e le a külső burkolat, nem láthatók-e szivárgások, vagy felhólyagosodások. Ellenőrizzék a tömlők megfelelő megvezetését és a tartóelemek állapotát is. Ha egy féktömlő hozzádörzsölődik a felfüggesztés valamelyik alkatrészhez, el fog kopni és meg fog rongálódni. Egy megfelelő vizsgálathoz egy fényforrásra és egy tükörre is szükség lehet. Ha a féktömlőn ezen állapotok bármelyike észlelhető, szükség szerint állítsák be vagy cseréljék ki a tömlőt.

Ehhez a fék rendszerhez egy a műszerfalon elhelyezett FÉK figyelmeztető lámpa is hozzátartozik. Ha a gyújtáskapcsoló a START helyzetben van, a FÉK figyelmeztető lámpának világítania kell és ki kell aludnia, amikor a gyújtáskapcsolót visszafordítják a RUN helyzetbe.

A FÉK lámpát a következő állapotok aktiválják:

Az alábbi szám(ok) a diagnosztikai táblázat egyes lépéseire vonatkoznak.

A főhengerben az alacsony fékfolyadék szint bekapcsolja a FÉK-lámpát. Lásd "Fékrendszer tesztelés" e fejezetben a folyadékszivárgások ellenőrzésére.

A főfékhenger folyadékának meg kell felelnie a DOT-3 előírásoknak. A DOT-4-et nagy igénybevétel, például pótkocsi vontatása vagy hegyi vezetés esetén használjuk.

Csak lezárt tartályban lévő, tiszta folyadékot használjunk. A levegővel érintkező folyadék nedvességet szív magába. Ha víz van a főfékhenger folyadékban, az a fékfolyadék felforrásához vagy a gumi alkatrészek megrongálódásához vezet.

Eltávolítás előtt alaposan tisztítsuk meg a főfékhenger tartályának sapkáját. Ne engedjük, hogy szennyeződés vagy idegen anyag kerüljön a folyadéktartályba.

A főfékhenger tartályában van egy folyadékszint kapcsoló. Amikor a folyadék szintje alacsony, a műszerfalon felgyullad a BRAKE lámpa. A megfelelő főfékhenger folyadékszintet egy jelzés mutatja a főfékhenger tartály bal oldalán. Ha a folyadékszint a MIN jelzés alatt van, ellenőrizze a hidraulikus fékrendszert, hogy nincs-e szivárgás, majd töltse fel a tartályt a MAX jelzésig.